India leggazdagabb embere és családja beköltözött 1 milliárd dolláros lakásukba, 600 alkalmazottal. A ház amúgy a nyomornegyedre néz. A feleség azt nyilatkozta, hogy a három gyereknek saját maguknak kell takarítaniuk a szobájukat. Az épületben jégszoba is van, kézzel készített(?) hópelyhekkel. Ilyen hír olvastán az ember lánya gyorsan kitárja az ablakot és ellenőrzi a hópihék állapotát a többezer négyzetméteres világában majd benéz a 2 nm2-es jégszobájába is, mivel csillapíthatná hirtelen keletkezett izgatottságát. Csak maradék van: csibemell, kolbász, saláta. Kiváló alapanyagok ötleteléshez: süssünk sós palacsintát, legyen töltelék a maradék, mellé fokhagymás joghurtszósz, kész is. Maradékból lesznek az elsők, stresszevés kipipálva. Felkavaró hírt nélkülöző napokon a családnak is elkészíthetjük ezt vacsorára.
A fokhagymát, régiesen büdös hagymát mint témát régóta kerülgetem. Első számú fűszer és gyógyszer nálunk, nagy becsben tartjuk, körültekintően érdemes róla himnuszt zengeni. Csak csokitortába nem használom, bár ami késik, ugye… Az pedig nem feltétlen opciója, hogy mindenki meneküljön a környezetünkben, egy korty tej vagy kis petrezselyem rágicsálása remek szagtalanító. Bár szerintem illata van, de erről nem mindenkit sikerül meggyőznöm.
Sok csodaszerről írtam már, a fokhagyma mindenképpen az: a föld egyik legrégebbi orvossága. Ázsiából származik, emberemlékezet óta termesztik. Vadfokhagymát szinte már alig lehet találni, de Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán területén még előfordul, úgyhogy kutassuk fel ottani kipcsak rokonainkat, már ezért is érdemes. Nagy a családfája: a zárvatermők törzsének, egyszikűek osztályának, spárgavirágúak rendjének, amarilliszfélék családjának, hagymaformák alcsaládjának, Allieae nemzetségcsoportjának, hagyma nemzetségének Allium sativum faja. (Holnap kikérdezem!)
Már az időszámítás előtt 3 ezer évvel fontosnak tartották agyagba vésni, milyen betegségek ellen javasolt. Az egyiptomiak például annyira kedvelték, hogy más népek büdös embereknek hívták őket emiatt. A piramisépítők mindennap kaptak fokhagymát és vöröshagymát, betegségek ellen és erőnövelő szerként. Egy munkás vételára 5 kiló fokhagyma volt. Állítólag az első feljegyzett sztrájk is többek között emiatt a növény miatt tört ki: egyszer nem termett elég fokhagyma, így csökkenteni kellett a piramisépítők számát. Az időszámítás előtt kb. 1600 évvel keletkezett első orvosi leírásból, az Ebers-féle papirusztekercsekből kiderült, hogy 22 orvosságnak volt már akkor is az alkotórésze. Hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a görög olimpiára készülők és a katonák is fokhagymát ettek. Hippokratész, Dioszkoridész, Plíniusz is leírták, mi mindent gyógyít. Az ókori Görögországban a papnők azonban nem engedték a fokhagymaszagú hívőket a templomokba. Sok népcsoportnál fokhagymagerezd volt a szülőszobában, hogy megvédjék az újszülöttet, mások a bejárati ajtóhoz rakták, hogy távol tartsák a gonoszt, néhol meg a vámpírokat. A fűzér kiakasztásának hagyománya a mai napig él szerte a konyhavilágban. De afrodiziákum is: például egy palesztin hagyomány szerint ha a vőlegény gomblyukába tűz egy gerezd fokhagymát, boldog nászéjszakája lesz. Úgy tartja egy régi olasz szokás, hogy Keresztelő Szent János napját megelőző éjszakán (jún. 24.) más gyógynövényekkel együtt tartsunk magunknál, hogy megvédjen a boszorkányoktól.
Régen az alacsony származás jele volt a fokhagymaszag, ezért a felsőbb kaszt nem ette meg a "bűzös rózsát", bár mint gyógyszert, elfogadták. Ez a hozzáállás egyébként egészen a XX. századig tartotta magát. Az indiaiak már a lepra és a rák kezelésére is használták. A középkorban is reneszánszát élte, főképp a parasztok körében, néhol a nyakban hordtak egy gerezdet amulettként. Az I. világháború során a brit, a francia és az orosz katonai orvosok antibiotikumként használták. De csak addig, amíg Fleming fel nem találta a peniciilint. Az oroszok azonban továbbra is szilárdan hittek a fokhagymában, amelyet ezért orosz penicillinnek neveztek. Ugyanígy hittek a mustáros tapasz mindent gyógyító hatásában is.
A szegény ember csodaszerének hatóanyaga a mintegy 1% kéntartalmú alliin nevű illóolaj, amelyet 1920-ban izoláltak. Egészben nem érvényesül a hatása, össze kell rágni vagy felaprítani a gerezdeket, mert az alliin így tud átalakulni allicin nevű vegyületté, ez okozza egyébként a jellegzetes szagot is.
Nemhiába a magyar népi orvoslás egyik legfontosabb növénye is: kiváló a szervezet általános egészségének megőrzéséhez. A fokhagyma szénhidrátot, fehérjét, ásványi anyagokat valamint A-, B-, C- és E-vitamint tartalmaz. Sokan esküsznek rá, hogy mézbe kell rakni néhány gerezdet, mások a fokhagyma alkoholban áztatott tinktúrájában hisznek. Bárhogy is esszük, csak jól járunk vele: a szív és érrendszeri betegségek ellenszere, rendben tartja a vérnyomást. Csökkenti az LDL koleszterin és trigliceridek koncentrációját. Gátolja a vérlemezkék felhalmozódását és a lerakódások megjelenését, serkenti a vérkeringést. Csökkenti a vércukor szintjét, gyomorbántalmak esetén is bevethető. Serkenti a bőrképződést és a sebek gyógyulását. Különösen jó az antibiotikus hatása megfázások, köhögés, bronchitis esetén. Baktérium-, gomba- és parazitaölő hatása van, kiváló antioxidáns, immunerősítő. Egy gerezd fokhagyma nagyjából 100 ezer penicillinegység baktériumölő hatásával egyezik meg. Az idősebb korban erősíti a szervezetet. Gátolja és semlegesíti a káros sugárzások szervezetre gyakorolt hatását. Rákmegelőző: az ivóvíz és a növények az ipari és a mezőgazdasági tevékenység következtében nitrátokkal szennyeződnek, melyek 20% körüli arányban nitritekké alakulnak. A nitritek pedig rákkeltőek. Megfigyelték, hogy a C-vitamin csökkenti a nitrátok átalakulását és a kutatók szerint ehhez hasonlítható a fokhagyma hatása is. Ezenkívül segíti az ólom és más nehézfémek kiürülését a szervezetből. Másként is hat: többek között elűzi a hangyákat. Nyomjunk szét néhány gerezdet és helyezzük a hangyák által megszállt területekre. Más kéretlen egyedekkel is így járjunk el, ilyenkor a szánkba helyezzük és jól rágjuk össze, lenyelni nem szükséges. A hatást fokozandó rágózzunk vele.
Ahogy a magyar fűszerpaprikát is elsirattam, nincs ez másképp a fokhagymával sem, pedig ennek termesztésében is élen jártunk. Jobb ha tudjuk: a boltokban kapható fokhagyma többsége manapság kínai. Elkeserítő a helyzet. Ezért a legjobb, ha ezt is mi magunk ültetjük vagy ismerőstől szerezzük be.
A világ minden konyhájában fellelhető, a magyar konyha elképzelhetetlen nélküle, a franciák kifejezetten fokhagyma centrikusak, de az olasz gasztronómia is kedveli. Én igyekszem úgy felhasználni, hogy minél kevésbé érje hő, érvényesüljön fűszerként és megmaradjon gyógyereje is. Kedvencünk az egyszerűség nagyszerűségének példája, a spagetti con aglio, olio e peperoncino. Vagy a marseille-i fokhagymás majonéz, az aioli mártás, amely 1774 körül keletkezett. 7 gerezd fokhagyma, fél citrom, 2 tojássárgája, fél dl olivaolaj valamint só és bors szükséges hozzá. Mozsárban pépesítsük a meghámozott fokhagymát. Adjuk hozzá a tojássárgákat, egy csipet sót, borsozzuk, s lassan adagolva az olajat dolgozzuk össze. Közben kis langyos vizet (1 ek.) is adjunk hozzá. Ízesítsük néhány csepp citromlével. Nagyon jó kísérő a húsételekhez. Ahogy a fokhagymás joghurt is, amelyet a "maradékújrahasznosító" palacsintatekercshez készítettem. “Csak csináld és meglátod” – jegyezték fel az egyiptomi orvostekercsen is. Egy pohár joghurthoz fokhagymaprésen átnyomtam fél fej büdös rózsát, sóval és kevés zöldfűszerrel ízesítettem. Négy darab sós palacsintát készítettem: 30 dkg liszthez adtam fél ek. sót, ráütöttem egy tojást, hozzáöntöttem fokozatosan annyi tejet, hogy palacsintatészta állagú legyen és parmezán sajtot reszeltem bele. Vastagabb palacsintákat sütöttem ki a szokásosnál, majd megszórtam olivaolajjal bolondított salátával. Ráraktam a maradék felaprított csibemellet, a próra kockázott kolbászfelesleget, a felnőtt tekercs erőspaprikát is kapott, majd parmezán sajtot reszeltem rá és néhány csepp balzsamecettel csepegtettem meg. Kissé felhajtottam a palacsinta alját majd összecsuktam. Maradéktalanul volt elégedett mindenki.
Fokhagyma fanatikusoknak kötelező a "Sonka, sonka" című spanyol filmszatíra Penelopé Cruz és Javier Bardem főszereplésével. Fokhagyma elleneseknek pedig étvágygerjesztőnek ajánlott.